Dave Koz interjú

Készítette: Jazzkovács László

K:Ön nem csak zenész, de rádiós személyiség is, mondhatjuk, hogy "vastagon" benne van a smooth jazz bizniszben. Mi a véleménye a műfajról, és a rádióról?
V: Nos, a smooth jazz már sokkal régebb óta létezik, mint hogy ezt a nevet kapta volna. Igazából a rádiók nevezték el így, ez nagyjából akkor történt, amikor az első nagylemezem megjelent, a kilencvenes évek elején, egészen pontosan 1990-ben. És most, mintegy 20 évvel később - ami egyébként nagy idő a rádiós műfajban - én úgy érzem, hogy ez a zene nagyon is élő. Nagyszerű művészek vannak, pályájuk csúcsán, de új előadók is felbukkannak minden évben, és nekik is van móndaivalójuk. Szóval, miközben a rádió komoly átalakuláson megy át, ez nem jelenti azt, hogy a zene "meghalna". Szerintem a rádiók...

Nos, ez az egész egy nagy, világméretű változás része, és ez alól szórakoztatóipar sem kivétel. Minden változik, új alakot ölt vagy összeolvad - nem tudom ugyan, hogy ebből mi lesz, de nem félek tőle. Láttam már ilyet életem során és tudom, hogy a zene, a jó zene, csak nyerhet mindezzel.
K: Ragaszkodik mindkettőhöz? A zenéhez és a rádióhoz is?
V: Én szurkolok a többi zenésznek: sokakat ismerek személyesen is, néhányan pedig a barátaim. A példaképeim közül pedig már többekkel készítettem interjút, úgyhogy "rajongóként" is tehetek értük: játszhatom a dalaikat a műsoromban. A show-t pedig már nagyon sok helyen sugározzák a világban, és Budapesten is, aminek külön örülök. Az, hogy olyan országban is megszólalok, ahol eddig még nem jártam, de nagyon szeretnék eljutni, hogy az emberek tanulnak a műsoromból akár a zenéről - vagy ahogy említette - a nyelvtudás végett is, nos ez engem boldoggá tesz, nagyon örülök, hogy a világban "veszik az adásomat".
K: Mondana néhány nevet azok közül, akik megszólaltak a műsorában?
V: Ó persze! Például George Benson. Azóta barátok lettünk, de amikor először beszélgettem vele azt gondoltam: "Ó Istenem, ő George Benson!" - és olyan kedves, közvetlen volt! Aztán Stevie Wonder, Quincy Jones... A legnagyobb pépldaképemmel, David Sanbornnal is beszélgethettem - az ő lemezein nőttem fel, amikor elkezdtem játszani, nekem David Sanborn volt a Szaxofon Isten - aztán játszottunk is együtt. de ez csak néhány név... Grover Washington Jr., Luther Vandross, sokan azon példaképeim közül, akik már nincsenek köztünk. Hálás "meló"!
K: Nemrég jelent meg a Greatest Hits albuma. Azon gondolkodtam, hogy ha egy művésznek már van "Legjobb" válogatása, az azt jelenti, hogy van annyi slágere, amennyi kitesz egy önálló CD-t. Önnek ez mit jelent? Mérföldkő, vagy csak egy lemez a többi között?
V: A kiadóm, az EMI már évek óta szeretett volna megjelentetni egy Greatest Hits albumot, de én mondtam, hogy "Nem, nem és nem!", mert úgy gondoltam, hogy egy ilyen lemez a pályám végét jelenti. "Köszönjük, jó éjszakát mindenkinek..." Én meg nem akartam még befejezni, ezért is tiltakoztam. Végül is tavaly, amikor pályára lépésem huszadik évfordulóját ünnepeltük úgy tűnt, ez jó alkalom lehet a lemezhez. Ezen nem csak korábbi dalok szerepeltek, hanem 4 új is, közülök kettő - a Life In The Fast Lane és a Bada Bing - sláger is lett. Ez utóbbit egyébként Rick Braun-nal közösen írtuk, aki szintén itt van velem Németországban. Mindez a 11 régebbi dalommal már összesen 15 muzsika, ezért úgy látszott, hogy ez nem "csak" egy Greatest Hits lesz, hanem egy "Eddig ez voltam"-tól az "Ez vagyok most"-on át az "Erre tartok" típusú visszatekintő album. Nagyon büszke vagyok rá!
K: Ön sok visszajelzést kap - gondoljunk csak a telefonvonalára, amelyből még a műsorába is be lehet kerülni -, vajon van valami speciális, amit a rajongók hallani szeretnének Öntől? Van már filmzene albuma, karácsonyi lemeze...
V: A közönség - legalábbis én így érzem - egészen addig támogatja a művészt, amíg a zene minőségi. Nem igazán az számít, hogy éppen mit csinálsz, amíg van benne tűz. A művész számára az a legfontosabb, hogy a zenéje szenvedélyes legyen, megérintse a rajongót. Amikor egy művész azt mondja a lemezéről, hogy "Ez vagyok én, ez hiteles, ez az igazi!", akkor a rajongók ezt elfogadják. Ne biztos, hogy ez lesz a legkedvesebb lemezük, de a művészt mindenképpen támogatják. Erről szól az egész: a mávész az évek során kapcsolatot épít a közönségével, amely bizalomra és támogatásra épül. Úgyhogy amikor albumot készítek, erre gondolok. Tudom, hogy sokan "állnak mögöttem" és támogatnak, és olyan lemezt szeretnék csinálni, amelyre évekkel később visszatekintve azt tudom mondani, hogy "Ez voltam én, akkor, abban a pillanatban." Ez a lényeg minden esetben. A mozis lemezzel például régi álmom vált valóra, mindig is szerettem volna egy ilyen albumot, és jó időben sikerült is. A rajongók nagy részének tetszett, de voltak olyanok is, akik más albumot kedveltek jobban, a korábbi, funky-s hangzást. Dehát erről szól az egész: ha hosszú ideje vagy egy művész rajongója, akkor egész karrierjét támogatod, nem csak egy albumot.
K: Mostanság mi jár a fejében? Új album, vagy "csak" sokat turnézik?
V: Hááát, az idei év eléggé húzós volt, sokat turnéztam, leginkább külföldön. Eljutottam Dubai-ba, volt egy egyhetes műsorom Londonban, voltam Dél-Afrikában, Münchenben, megyek még Japánba az idén, szóval sok a turné. Persze otthon megcsináltuk a tavaszi-nyári turnénkat... Közben persze komponálok is a stúdiómban, de ha elmondanám, hogy milyen lesz a következő lemez, akkor tudnám. Most még nincs meg a koncepció, egyelőre "csak" dalokról beszélhetünk... de formába öntjük hamarosan, még egy kis idő kell hozzá, amíg összáll.
K: Mi a véleménye az internet térhódításával együtt megjelenő illegális letöltésekről, mit lehetne tenni, hogyan oldhatnánk meg ezt a problémát?
V: Annyit mondhatok, művészként, itt és most 2009-ben, sőt bele is mondhatom a kamerába, hogy jó lenne, ha az emberek fizetnének a zenéért... Ám ha a szellemet egyszer már kieresztették a palackból, nehéz oda visszazárni... Ha a srácok már hozzászoktak ahhoz, hogy valamit ingyen is meg lehet kapni, akkor nehéz azt elérni, hogy fizessenek érte. Én a nevelésben hiszek, a következő generációnak ezt már tudnia kell, hogy mi a zenéből élünk. Az igazság az, hogy előbb-utób lesz ennek egy módszer arra, hogy a művész miként kapja meg művészete "ellenértékét", de most, még a lemezkiadás csúcsán ülők sem nagyon tudják mit kellene csinálni. Itt ülünk és csak a fejünket vakarjuk: "Nem is tudom mit lehetne tenni..." A lemezkiadók, akik egészen más formában vannak benne az egészben pl. az új művészekkel ún. "360 fokos" megállapodásokat kötnek. Már nem csak a lemezeladásokból keresnek pénzt, hanem egyebekkel is kereskednek: turnékkal, publishing, egyebekkel. Ezért mondjuk, hogy teljes, vagyis 360 fokos a megállapodás. Pályakezdő zenésznek lenni mostanság ijesztő dolog, de csak oda tudok visszatérni, ahol ezt az interjút kezdtük: a zene a legkedveltebb szórakozás fajta, az emberek még mindig imádják a zenét és a művészeket. Rengeteg értékes műalkotás születik, és ez a hajtóerő mindig meglesz. Az üzlet? Az majd kialakul... valamikor. Nem tudom mikor - bárcsak tudnám -, de biztosan kialakul, de mégis a zene a legfontosabb. A művésznek ezzel kell foglalkoznia, az üzlet pedig legyen a csomagolás. A művészet legyen az első!