Jazzy Maraton beszámoló

Maraton.
Pribojszki Mátyás nem is olyan régen elmondta, hogy egyszer mindenképpen szerette volna lefutni.
Aztán letett róla, de íme, léteznek olyan Maratonok (vagy inkább egy nevezetes, vagy inkább modern köntösbe öltöztetett), amelyen részt vett.
Symbol, Pocket Coffe, Jazzy, Maraton.
És mosoly.És stílus.És szenvedély…
Mert ugyan ma is sokaknak a jazz túl komoly, azonban a rádió ezen az estén is képes volt arra a bravúrra, hogy a nagyon igényes zenével oldjon, amolyan zseniális elegyet teremtve, ízes koktélt keverve.Éliás Jr., Moór Bernadett, avagy bevezetés az estébe, és csillogás, és tökéletes hangszeres, valamint vokális tudás.Majsai swingben, utalva a standard múltra és ízesen a jelenre is. Péterekkel a zenekarban, nagyon lazán, és Sexbomb és persze I Feel Good, hogy éppen arról szóljon a dal, amit mindannyian érzünk, amit minden vendég talán ugyanúgy magáénak gondolt abban a pillanatban.A nagy pillanatok csak ezután. Jazzy Star Jam.Ebben benne minden, és mindenki. Persze Bársony Bálint olyan karmesterként, és hangszeres-mesterként egyaránt, ami egyedülálló. Hiszen egyszerre pontos és vidám, szinte minden zenekartag hangszerén is játszik fejben, hogy a végeredmény azonnal lebilincseljen mindenkit.Fatima, Bebe, Zsola, és hihetetlen hangulat az első másodperctől. Hogy a Stand By Me, a Sweet Home Alabama, vagy éppen Chicago? Teljesen mindegy, hiszen egységesen magas színvonalú, és valódi a szórakoztatás.Hogy a jazzys szervező hölgy mennyire aranyosan énekel egy-két „jeeeee”-t, azt csak az tudhatja, aki jelen van. Akik meghallgatták az Eric Clapton dalokat, vagy éppen a Kisst, megmártózva szinte az összes stílusban.Ahogyan Pocket Coffe, mint valamilyen édesség-ékszer az asztalokon, úgy hatott további pezsdülésnek Pribojszki Mátyás zenekara. Visszatérve a távolabbi múltba, de nagyon feelingből, és nagyon egyben.És szépen lassan lehalkítva a hangerőt a végére Váczi Eszter, majd St. Martin.Mert akkor tökéletes, ha a katarzis után szépen lassan ereszkedünk.Talán ettől más a Jazzy.Talán éppen attól, hogy képes ízlésesen, és megfelelő mértékkel tálalni mindent. Hogy Pribojszki Mátyás lefutja-e valaha a Maratont?

Nem tudni. De hogy ezen a Maratonon mindenki jól érezte magát, az egészen bizonyos. A közönségnek és a zenészeknek óriási köszönet, igazi élmény, igazi „Jazzy” este volt! 
Sok-sok ilyenre lenne szükség! Mert a zene csoda! A jazz pedig annál is több! 

Bokros László

Kép: Réti Zsolt