Műsorvezetők
Köszöntök minden soul,funky rajongót…Bogyó Tamás vagyok a soulsession müsorvezetöje.Már sajnos 31 éves!!Közel 10 éve foglalkozom a 70 es és korai 80 as évek tengerentúli fekete zenéjének megismerésével és felkutatásával.
Hat éves koromban kerültem közel a zenéhez úgy, hogy anyukám beíratott zeneiskolába. Fuvolázni tanultam egészen középiskolás koromig, s ez meghatározta zenei érdeklődésemet, ízlésemet. Sipos Antal tanítványa voltam, aki az iskola igazgatójaként felvételiztette a muzsikus palántákat.
Első generációs jazz rajongó vagyok a családban. A felmenőim
mindegyike zeneszerető, de ahogyan az már lenni szokott, a szüleim
operát, a nagyszüleim operettet, a dédszüleim meg magyar nótát
hallgattak leginkább.
Mielőtt belekezdtem ebbe a kis szösszenetbe, elolvastam Smici (Schmidt Andi) irományát… furcsa nagyon jó barátnők vagyunk, mégis eddig fel sem tűnt, hogy ennyire különbözünk… Én a szabályokat és a kiszámíthatóságot szeretem. Ez jó vagy rossz, Önökre bízom. Szóval Kecskemétről érkeztem a fővárosba még 1999-ban, egy akkor induló kereskedelmi rádió gondolta úgy, hogy a hangom nem is annyira szörnyű… Azóta „megjártam” még néhány kereskedelmi rádiót, de 2007. december közepén itt, a Jazzy-n kötöttem ki. … és így most már minden egyensúlyba lendült. Úgy is feszt a 90.9-et hallgatom… A Jazzy Reggelben találkozhatunk, ha Önök is korán kelők!
Az egész úgy kezdődött, hogy apám zenekara próbált, én pedig tűrtem. Kisgyermekként Boney M. és ABBA dalok részleteit hallottam újra és újra.
Jazz zenészként kezdtem, Ki mit tud?-ot is nyertünk, majd a médiában kamatoztattam együttesem, a Stúdium Dixieland Band konferelásában szerzett tapasztalataimat.
Hű, ez sohasem egyszerű… magamról.
Talán kezdjük ott, hogy boldog vagyok. Igen, boldog, mert minden nap úgy mehetek be dolgozni a jazzybe, hogy nagyon jól érzem magam, és imádom a munkám. Ez nagyon fontos számomra, és meg is becsülöm. Pár évvel ezelőtt, amikor még egy „tojástartós” stúdióban próbáltam a pécsi jazz zenekarommal, és énekeltem a My funny Valentine-t vagy éppen a Sunny side of the street-et, nem gondoltam volna, hogy nemsokára 200 km-rel odébb - ugyan már nem dalolva -, de egy jazz rádió műsorvezetője lehetek.
